A kontextusérzékeny nyelvek (CSL) a formális nyelvek egy osztálya, amelyeket környezetérzékeny nyelvtan határoz meg. Ezek a nyelvtanok a környezetfüggetlen nyelvtanok általánosításai, lehetővé téve olyan előállítási szabályokat, amelyek lecserélhetik a karakterláncot egy másik karakterláncra, feltéve, hogy a csere egy adott kontextusban történik. A nyelvek ezen osztálya jelentős a számításelméletben, mivel erősebb, mint a kontextusmentes nyelvek, de kevésbé erős, mint a rekurzívan felsorolható nyelvek.
Az a kérdés, hogy a környezetérzékeny nyelveket felismeri-e a Turing-gép, központi kérdés a számítási modellek képességeinek és korlátainak megértésében. Ennek megoldásához fontos figyelembe venni mind a környezetérzékeny nyelvek, mind a Turing-gépek definícióit és tulajdonságait.
A Turing-gép egy absztrakt számítási modell, amely egy végtelen szalagból, egy szimbólumokat olvasni és írni tudó szalagfejből, valamint véges állapothalmazból áll. Úgy működik, hogy az állapotok között az aktuális állapoton és az olvasott szimbólumon alapuló szabályrendszer szerint vált át. A Turing-gépek arról ismertek, hogy képesek bármilyen algoritmust szimulálni, amit a Church-Turing tézis is tartalmaz. Ez a tézis azt állítja, hogy minden algoritmikusan kiszámítható függvény kiszámolható Turing-géppel.
A környezetérzékeny nyelveket a környezetérzékeny nyelvtanok határozzák meg, amelyek előállítási szabályai αAβ → αγβ alakúak, ahol A nem terminális, α, β és γ pedig terminálok és/vagy nem terminálok karakterláncai. A fő megkötés az, hogy a jobb oldali húr hossza legalább akkora legyen, mint a bal oldali húr. Ez biztosítja, hogy a generált nyelv nem összehúzódik, ami azt jelenti, hogy a levezetések nem csökkenthetik a karakterláncok hosszát.
A Turing Machines által felismert nyelvek osztálya a rekurzívan felsorolható nyelvek osztálya. Egy nyelv rekurzívan megszámlálható, ha létezik egy Turing-gép, amely bármilyen karakterláncot elfogad a nyelvben, és vagy leállítja, vagy korlátlanul ismétlődik a nem a nyelven lévő karakterláncokon. A kontextusérzékeny nyelvek a rekurzívan felsorolható nyelvek egy részhalmaza, ami azt jelenti, hogy a Turing-gép bármely környezetérzékeny nyelvet felismer.
Ennek demonstrálásához vegyünk egy Lineáris korlátos automatát (LBA), amely a Turing-gép korlátozott formája. Az LBA egy nem determinisztikus Turing-gép, amelynek szalagja a bemeneti méret valamilyen lineáris függvénye által határolt. Ez a korlátozás azt jelenti, hogy az LBA nem használhat több szalagot, mint amennyi a bemeneti karakterlánc és véges mennyiségű kiegészítő információ tárolásához szükséges. A környezetérzékeny nyelvek pontosan az LBA-k által elfogadott nyelvek osztálya. Mivel az LBA egyfajta Turing-gép, bár korlátozott szalaghasználattal, ebből az következik, hogy a környezetérzékeny nyelveket a Turing-gépek felismerik.
Ez a felismerési képesség abból fakad, hogy egy Turing-gép képes szimulálni egy LBA-t. Bár az LBA-nak vannak korlátai a szalaghasználatot illetően, a Turing-gép képes szimulálni ezt a viselkedést, ha további állapotokat használ a szalag határainak nyomon követésére. Ez a szimuláció biztosítja, hogy a Turing-gép LBA-ként viselkedjen, így felismeri a környezetérzékeny nyelveket.
A további szemléltetéshez tekintsük az L = { a^nb^nc^n | nyelvet n ≥ 1 }, amely a környezetérzékeny nyelv klasszikus példája. Ezt a nyelvet nem lehet előállítani környezetfüggetlen nyelvtannal, mivel a kontextusmentes nyelvtanok nem képesek függőséget kikényszeríteni egy karakterlánc több szakasza között. Előállítható azonban egy környezetérzékeny nyelvtannal olyan szabályokkal, mint az S → aSBc | többek között abc és Bc → bC. Egy LBA úgy konstruálható, hogy felismerje ezt a nyelvet, ha korlátos szalagjával nyomon követi az "a", "b" és "c" számát, biztosítva, hogy egyenlőek legyenek.
A Turing-gép azon képessége, hogy felismerje a környezetérzékeny nyelveket, nem csupán elméleti, hanem gyakorlati vonatkozásai is vannak a számítási nyelvészetben és a programozási nyelvekben. Sok programozási nyelvnek vannak olyan szintaktikai konstrukciói, amelyek környezetérzékenyek, ezért olyan elemzési technikákra van szükség, amelyek túlmutatnak a kontextusmentes nyelvtanokon. A Turing-gépek általánosságuk révén keretet biztosítanak az ilyen nyelvek értelmezőinek megértéséhez és megvalósításához.
A számítási komplexitáselméletben a környezetérzékeny nyelveket a PSPACE összetettségi osztályhoz társítják. Ez az osztály olyan döntési problémákat tartalmaz, amelyek polinomiális térmennyiség felhasználásával Turing-géppel oldhatók meg. A környezetérzékeny nyelvek Turing Machines általi felismerése igazodik ehhez a komplexitási osztályhoz, mivel az ezeket a nyelveket felismerő LBA-k polinomiális térkorlátokon belül működnek.
A környezetérzékeny nyelveket a Turing-gépek valóban felismerik. Ezt a felismerést megkönnyíti a Turing-gépek azon képessége, hogy szimulálják a Lineáris korlátos automatákat, amelyeket kifejezetten környezetérzékeny nyelvek elfogadására terveztek. Ez a kapcsolat hangsúlyozza a Turing-gépek erejét és rugalmasságát a formális nyelvelmélet és a számítási komplexitás területén.
További friss kérdések és válaszok ezzel kapcsolatban EITC/IS/CCTF számítási komplexitáselmélet alapjai:
- Ha figyelembe vesszük a palindromok olvasására képes PDA-t, meg tudná részletezni a verem fejlődését, amikor a bemenet először palindrom, másodszor pedig nem palindrom?
- A nem determinisztikus PDA-k esetében az állapotok szuperpozíciója definíció szerint lehetséges. A nem determinisztikus PDA-knak azonban csak egy veremük van, amely nem lehet egyszerre több állapotban. Hogyan lehetséges ez?
- Mi a példa a hálózati forgalom elemzésére és a potenciális biztonsági résekre utaló minták azonosítására használt PDA-kra?
- Mit jelent az, hogy az egyik nyelv erősebb, mint a másik?
- Miért nem szabályos az U = 0^n1^n (n>=0) nyelv?
- Hogyan lehet meghatározni egy FSM-et, amely felismeri a páros számú '1' szimbólumú bináris karakterláncokat, és megmutatni, mi történik vele az 1011-es bemeneti karakterlánc feldolgozása során?
- Hogyan befolyásolja a nondeterminizmus az átmeneti függvényt?
- A reguláris nyelvek egyenértékűek a véges állapotú gépekkel?
- A PSPACE osztály nem egyenlő az EXPSPACE osztállyal?
- A Church-Turing-tézis szerint az algoritmikusan kiszámítható probléma Turing-géppel kiszámítható probléma?
További kérdések és válaszok az EITC/IS/CCTF számítási komplexitáselmélet alapjaiban