Az NP azon nyelvek osztálya, amelyek polinomiális időellenőrzőkkel rendelkeznek
Az NP osztály, amely a "nemdeterminisztikus polinomiális időt" jelenti, a számítási komplexitás-elmélet alapvető fogalma, az elméleti számítástechnika egy részterülete. Az NP megértéséhez először meg kell ragadni a döntési problémák fogalmát, amelyek olyan kérdések, amelyekre igen vagy nem a válasz. A nyelv ebben a szövegkörnyezetben néhány karakterlánc halmazára utal
Van-e ellentmondás az NP-nek mint döntési problémák osztályának polinomiális idejű hitelesítőkkel történő meghatározása és az a tény között, hogy a P osztályban lévő problémáknak polinomiális idejű hitelesítői is vannak?
Az NP osztály, amely a nem-determinisztikus polinomidőt jelenti, központi szerepet játszik a számítási komplexitás elméletében, és olyan döntési problémákat foglal magában, amelyek polinomiális idejű hitelesítőkkel rendelkeznek. Döntési probléma az, amelyre igen vagy nem választ kell adni, a hitelesítő pedig ebben az összefüggésben egy olyan algoritmus, amely egy adott megoldás helyességét ellenőrzi. Fontos különbséget tenni a megoldás között
A P osztályú polinom hitelesítője?
A P osztály hitelesítője polinom. A számítási komplexitáselmélet területén a polinomiális ellenőrizhetőség fogalma fontos szerepet játszik a számítási problémák komplexitásának megértésében. A kérdés megválaszolásához fontos először meghatározni a P és NP osztályokat. A P osztály, más néven "polinomiális idő"
Használható-e nemdeterminisztikus véges automata (NFA) az állapotátmenetek és műveletek ábrázolására tűzfalkonfigurációban?
A tűzfalkonfiguráció kontextusában egy Nondeterministic Finite Automaton (NFA) használható az állapotátmenetek és műveletek ábrázolására. Fontos azonban megjegyezni, hogy az NFA-kat nem jellemzően tűzfal-konfigurációkban használják, hanem inkább a számítási komplexitás és a formális nyelvelmélet elméleti elemzésében. Az NFA egy matematikai
Három szalag használata egy többszalagos TN-ben egyenértékű-e az egyetlen szalag t2 (négyzet) vagy t3 (kocka) idejével? Más szóval, az idő bonyolultsága közvetlenül kapcsolódik a szalagok számához?
Három szalag használata egy többszalagos Turing-gépben (MTM) nem feltétlenül eredményez t2(négyzet) vagy t3(kocka) időbonyolítást. A számítási modell időbonyolultságát a probléma megoldásához szükséges lépések száma határozza meg, és ez nem függ közvetlenül a programban használt szalagok számától.
Ha a fixpont definícióban szereplő érték a függvény ismételt alkalmazásának határértéke, akkor is nevezhetjük fix pontnak? A bemutatott példában, ha 4->4 helyett 4->3.9, 3.9->3.99, 3.99->3.999, … továbbra is a 4 a fix pont?
A fix pont fogalma a számítási komplexitáselmélet és a rekurzió kontextusában fontos. A kérdés megválaszolásához először is határozzuk meg, mi az a fix pont. A matematikában egy függvény fix pontja olyan pont, amelyet a függvény nem változtat meg. Más szóval, ha
Mekkora egy PDA köteg, és mi határozza meg a méretét és a mélységét?
A Pushdown Automaton (PDA) veremének mérete fontos szempont, amely meghatározza az automata számítási teljesítményét és képességeit. A verem a PDA alapvető összetevője, amely lehetővé teszi az információk tárolását és lekérését a számítás során. Fedezzük fel a verem fogalmát egy PDA-ban, beszéljük meg
Vannak jelenlegi módszerek a 0-ás típus felismerésére? Elvárjuk-e a kvantumszámítógépektől, hogy ez megvalósítható legyen?
A 0-s típusú nyelvek, más néven rekurzívan felsorolható nyelvek, a Chomsky-hierarchia legáltalánosabb nyelvosztálya. Ezeket a nyelveket felismerik a Turing-gépek, amelyek bármilyen bemeneti karakterláncot képesek elfogadni vagy elutasítani. Más szavakkal, egy nyelv 0-s típusú, ha létezik egy Turing-gép, amely megállítja és elfogadja a
Miért nem ekvivalens LR(k) és LL(k)?
Az LR(k) és az LL(k) két különböző elemzési algoritmus, amelyet a számítási komplexitáselmélet területén használnak kontextusmentes nyelvtanok elemzésére és feldolgozására. Bár mindkét algoritmust ugyanannak a nyelvtantípusnak a kezelésére tervezték, megközelítésükben és képességeikben különböznek egymástól, ami nem egyenértékűséghez vezet. Az LR(k) elemző algoritmus alulról felfelé irányuló megközelítés, vagyis azt jelenti
Van-e olyan problémacsoport, amely determinisztikus TM-mel írható le, azzal a korlátozással, hogy csak a szalagot szkenneli a megfelelő irányba, és soha nem megy vissza (balra)?
A determinisztikus Turing-gépek (DTM-ek) olyan számítási modellek, amelyek különféle problémák megoldására használhatók. A DTM viselkedését állapotok, szalagos ábécé, átmeneti függvény, valamint kezdeti és végső állapotok határozzák meg. A számítási komplexitáselmélet területén gyakran elemzik egy probléma időbonyolultságát