Amikor egy böngésző kérést intéz egy helyi kiszolgálóhoz, további fejléceket csatol hozzá, például a gazdagép és az eredet fejlécet, hogy további információkat biztosítson a kiszolgálónak. Ezek a fejlécek döntő szerepet játszanak a webalkalmazások biztonságának és megfelelő működésének biztosításában. Ebben a válaszban megvizsgáljuk, hogy a böngésző hogyan csatolja ezeket a fejléceket, és megvitatjuk azok jelentőségét a helyi HTTP-kiszolgáló biztonságának összefüggésében.
A gazdagép fejléce a HTTP-kérés lényeges összetevője, és a célállomás megadására szolgál, amelyre a kérés elküldésre kerül. Amikor egy helyi szerverhez fordul, a böngésző tartalmazza a gazdagép fejlécet, amely jelzi annak a szervernek a gazdagépnevét vagy IP-címét, amellyel kommunikálni kíván. Ez lehetővé teszi a szerver számára, hogy azonosítsa a kérés rendeltetési helyét. Például, ha egy böngésző el akar érni egy 192.168.0.1 IP-című helyi szerveren tárolt weboldalt, akkor a gazdagép fejlécet a következőképpen kell tartalmaznia: "Host: 192.168.0.1". A szerver ezután ezen információk alapján továbbítja a kérést a megfelelő erőforráshoz.
Az eredetfejléc viszont egy biztonsági mechanizmus, amelyet a modern böngészők implementálnak, hogy megvédjék a több eredetet érintő támadásokat. Meghatározza a kérés forrását, beleértve a protokollt, a gazdagépnevet és a portszámot. A böngésző automatikusan belefoglalja az eredet fejlécet a helyi szerverekhez intézett kérésekbe, hogy a szerver ellenőrizni tudja a kérés forrását. Például, ha egy "http://localhost:8080" címen tárolt weboldal kérést küld egy helyi szervernek a "http://localhost:3000" címen, a böngésző a következőképpen tartalmazza az eredet fejlécet: "Origin: http ://localhost:8080". Ez lehetővé teszi a kiszolgáló számára annak ellenőrzését, hogy a kérés várható forrásból származik-e, és segít megelőzni az érzékeny erőforrásokhoz való jogosulatlan hozzáférést.
A gazdagép és az eredet fejlécen kívül vannak más fejlécek is, amelyeket a böngészők csatolhatnak, amikor kéréseket intéznek a helyi szerverekhez. Például a user-agent fejléc információkat nyújt a kérelmet benyújtó kliens alkalmazásról (azaz a böngészőről). Ez a fejléc segít a szervernek megérteni az ügyfél képességeit és korlátait, lehetővé téve számára, hogy megfelelő válaszokat adjon.
Fontos megjegyezni, hogy bár a böngészők alapértelmezés szerint csatolják ezeket a fejléceket, különféle módokon módosíthatók vagy eltávolíthatók. Ez megtehető böngészőbővítményeken, proxyszervereken keresztül, vagy a kérés közvetlen manipulálásával programozási technikák segítségével. Ezért kulcsfontosságú, hogy a szerveradminisztrátorok megfelelő biztonsági intézkedéseket hajtsanak végre a bejövő kérések érvényesítésére és megtisztítására, függetlenül a fejlécek jelenlététől.
Amikor egy böngésző kérést intéz egy helyi kiszolgálóhoz, további fejléceket csatol, például a gazdagép és az eredet fejlécet. A gazdagép fejléc határozza meg a kérés célállomását, míg az eredetfejléc segít védelmet nyújtani a keresztirányú támadások ellen. Ezek a fejlécek létfontosságú szerepet játszanak a webalkalmazások biztonságának és megfelelő működésének biztosításában. A szerveradminisztrátoroknak tisztában kell lenniük ezekkel a fejlécekkel, és megfelelő biztonsági intézkedéseket kell végrehajtaniuk a bejövő kérések érvényesítésére és megtisztítására.
További friss kérdések és válaszok ezzel kapcsolatban EITC/IS/WASF webalkalmazások biztonsági alapjai:
- Mik azok a metaadatok lekérési fejlécei, és hogyan lehet velük megkülönböztetni az azonos eredetű és a webhelyek közötti kéréseket?
- Hogyan csökkentik a megbízható típusok a webalkalmazások támadási felületét és egyszerűsítik a biztonsági ellenőrzéseket?
- Mi a célja az alapértelmezett házirendnek a megbízható típusokban, és hogyan használható fel a nem biztonságos karakterlánc-hozzárendelések azonosítására?
- Mi a folyamat a megbízható típusok objektum létrehozásához a megbízható típusok API használatával?
- Hogyan segít a tartalombiztonsági házirendben a megbízható típusok irányelve csökkenteni a DOM-alapú cross-site scripting (XSS) sebezhetőségét?
- Mik azok a megbízható típusok, és hogyan kezelik a webalkalmazások DOM-alapú XSS-sebezhetőségeit?
- Hogyan segíthet a tartalombiztonsági házirend (CSP) csökkenteni a webhelyek közötti parancsfájlkezelés (XSS) sebezhetőségét?
- Mi az a cross-site request forgery (CSRF), és hogyan tudják kihasználni a támadók?
- Hogyan veszélyezteti a felhasználói adatokat egy webalkalmazás XSS-sebezhetősége?
- Melyik a webalkalmazásokban gyakran előforduló sebezhetőség két fő osztálya?