A "rescue.target" egy speciális cél a Linux rendszerindítási rendszerében, amely meghatározott célt szolgál a hibaelhárítás és a rendszer-helyreállítás összefüggésében. Úgy tervezték, hogy minimális, egyfelhasználós környezetet biztosítson, amely lehetővé teszi a rendszergazdák számára, hogy a rendszer újraindítása nélkül diagnosztizálják és kijavítsák a problémákat. Ez a cél különösen hasznos kritikus rendszerhibák vagy hibás konfigurációk kezelésére, amelyek megakadályozzák a normál rendszerindítást.
A "rescue.target" elsődleges célja, hogy egy mentőhéjat biztosítson minimális szolgáltatásokkal és korlátozott számú csatolt fájlrendszerrel. Alapértelmezés szerint egy egyfelhasználós parancsértelmezőt indít el, amelynek gyökérfájlrendszere csak olvasható módban van csatlakoztatva. Ez a környezet lehetővé teszi az adminisztrátorok számára, hogy root felhasználóként hozzáférjenek a rendszer fájljaihoz, és parancsokat hajtsanak végre, lehetővé téve számukra, hogy kivizsgálják és megoldják azokat a problémákat, amelyek miatt a rendszer nem válaszol vagy instabillá vált.
A "rescue.target" eléréséhez a rendszer újraindítása nélkül meg kell szakítani a rendszerindítási folyamatot, és módosítani kell a rendszerindítási paramétereket. Ez általában a rendszerbetöltő menün keresztül tehető meg, ahol szerkesztheti a kernel parancssorát. A "systemd.unit=rescue.target" paraméter hozzáfűzésével a parancssor végéhez utasítja a rendszert, hogy az alapértelmezett cél helyett közvetlenül a mentési célból induljon el.
Például, ha a GRUB rendszerbetöltőt használja, kiválaszthatja a kívánt kernelbejegyzést, és megnyomhatja az "e" billentyűt a paraméterek szerkesztéséhez. Keresse meg a „linux” vagy „linuxefi” kezdetű sort, és adja hozzá a „systemd.unit=rescue.target” kifejezést a sor végéhez. Nyomja meg a "Ctrl+X" vagy az "F10" billentyűkombinációt a módosított paraméterekkel való rendszerindításhoz és a mentési környezetbe való belépéshez.
A mentési héjban különféle hibaelhárítási feladatokat hajthat végre. Hozzáférhet az alapvető parancsokhoz és segédprogramokhoz, mint például a fájlrendszer beillesztése, a hálózati konfiguráció, a csomagkezelés és a naplóelemző eszközök. Ez lehetővé teszi a lemezhibákkal, a rosszul konfigurált szolgáltatásokkal, a megszakadt függőségekkel vagy más rendszerszintű problémákkal kapcsolatos problémák kivizsgálását és kijavítását.
Fontos megjegyezni, hogy a mentési cél egy minimális környezet, és előfordulhat, hogy egyes szolgáltatások vagy eszközök nem érhetők el. A hálózatkezelés alapértelmezés szerint le van tiltva, ezért előfordulhat, hogy manuálisan kell konfigurálnia, ha a hibaelhárításhoz szükséges. Ezenkívül a mentési shell a root fájlrendszerrel működik, amely csak olvasható módban van csatlakoztatva, hogy megakadályozza a véletlen módosításokat. Ha módosítania kell a fájlrendszert, akkor a "mount -o remount,rw /" paranccsal újracsatolhatja azt olvasási-írási módban.
A "rescue.target" a systemd inicializálási rendszerben egyfelhasználós, minimális környezetet biztosít a hibaelhárításhoz és a rendszer-helyreállításhoz a rendszer újraindítása nélkül. Lehetővé teszi a rendszergazdák számára a kritikus problémák diagnosztizálását és kijavítását azáltal, hogy egy mentőhéjat biztosít alapvető eszközökkel és hozzáférést biztosít a rendszer fájljaihoz. Ez a funkció különösen értékes olyan helyzetekben, amikor egy rendszerhiba akadályozza meg a normál rendszerindítást.
További friss kérdések és válaszok ezzel kapcsolatban EITC/IS/LSA Linux rendszeradminisztráció:
- Hogyan akadályozza meg a systemd "conflicts" direktívája, hogy két egység egyszerre legyen aktív?
- Mi a célja a "szükséges" direktívának a systemd-ben, és miben különbözik a "required by"-tól?
- Miért ajánlott a saját maga által létrehozott vagy kezelt egységek függőségeit kezelni a rendszeregységek szerkesztése helyett?
- Hogyan határozza meg a systemd "before" direktívája az egységek végrehajtási sorrendjét?
- Mi a különbség a gyenge függőségek és az explicit rendezés között a systemd-ben?
- Milyen paranccsal lehet váltani a célok között a systemd-ben, és miben hasonlít a sysvinit futási szintjei közötti váltáshoz?
- Hogyan biztosíthatja, hogy a szükséges hálózati konfigurációk elkészüljenek, mielőtt egy adott hálózati szolgáltatás elindulna?
- Miben hasonlítanak a célok a sysvinit nevű futtatási szintekhez, és mi a célja a "multi-user.target"-nek?
- Mik azok a rendszercélok, és hogyan segítenek az egységek közötti kapcsolatok kezelésében egy Linux rendszerben?
- Miről ad információt a systemctl "status" parancsa?
További kérdések és válaszok az EITC/IS/LSA Linux rendszeradminisztrációban